az utcán sétálva nézegettem.
a késő őszi délután langyosan
kezdett lazitani.
mignem egy gondolat hasitott belém
''lehet, hogy mindjárt meghalok''

a lépéseim egyre gyorsultak
az embereket alig tudtam kikerülni
még élt bennem a táj szépsége
még az előző pillanat hódolt
de a gondolat ujra megszólalt
''lehet, hogy mindjárt ...

A fájdalom bevillanása
emlékeztet a napra
amikor azt hittem örökké
eljátszhatok az külvilággal

egy kövön ülve rágyujtottam
találgattam, hogy az emberek
vajon hogy érezhetik magukat
nem voltam egyedül -gondoltam
egy ideig csatlakoztam hozzájuk gondolatban
csak percekkel később
tértem vissza magamhoz.