Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Lupsánné Kovács Eta versei

Lupsánné Kovács Eta (96)
281 
« Első oldal
1
...
of
16
193 
Bűntudat

Véleményünk tegnap összekülönbözött,
hol volt az önkontroll, miért nem működött?
Nehezen találok innen kijáratot,
csak könnyeim folynak, mindjárt kiszáradok.

Pattan a húr néha csupa semmiségen,
látszat a nyugalom, az idill törékeny;
az elmúlt napra most fájdalommal nézek,
miért halmozódnak fel a tévedések? ...
Olvasták: 621
Részletek
Az Ön versének a helye...
214 
A róka és a csirke esete (mesesarok)

Róka koma bajuszán egy jót sodor, az a vörös mindig külön kóborol.
Becserkészi, hízelgéssel ráveszi, kerítés alatt a résen bújjon ki.
Jöjj közelebb, itt kint édesebb a fű,- a baromfi mindent elhisz: tyúkeszű!
És a csirke hallgatta az éneket, őt dicsérték, róla mondtak szépeket!

Táncba hívták, és ő ...
Olvasták: 866
Részletek
248 
Cinegemadár, elillant a nyár,
kicsi fészked ajtajánál
a szél ki-be jár.
Cipőt szeretnél, hogy elmehessél
fagyos télből meleg nyárba;
ez lenne a cél.

Varjú mondja: kár, sok vendéget vár,
ám kis cipőt az idén sem
gyárt a cipőgyár.
Ne búsulj ezen, lesz majd élelem,
etetődben napraforgó
télen is terem.

Lesz ...
Olvasták: 830
Részletek
213 
Kesergő (irónia)

Hangulatom zsebre vágtam,
de az lyukas volt!! de az lyukas volt!
Azután a szerencsém is
követte a sort, követte a sort,
hahotázva elillant, bár tudta: tönkre tesz,
a táskámban kutatgatok, nincs egy ép rekesz.
Az élet komplikált, ha lépek visszaránt,
akaratom velem szembeszállt.

Nem volt semmi oka arra,
hogy így ...
Olvasták: 845
Részletek
195 
Délibáb rezzen, mozdul a por,
tikkad a szomjas gesztenyesor;
száraz a fűszál, rőt a határ,
ma még a Nap is parázson jár.

Kornyad a fáknak csüngő ága,
illan a szellő, nincs maradása.
Moccan egy bogár, koppan a csend,
forró a páncél most odabent.

Ballag az este, nincs levegő,
szárad a tócsa, izzik a kő;
rebbenő, hulló ...
Olvasták: 719
Részletek
253 
Egy anyának
soha sincsen rossz gyermeke,
bármilyen is,
szeme fénye, a mindene!
Mosolyogva
nézi őket, és imádón,
ölelésre
tárja karját, megbocsátón.

Anyáknál a
szomorúság ritka vendég,
gyermekei
bármennyire kedvét szegnék:
rossz hír után
mint a főnix, újjáéled,
megnyugtatja,
élteti az ölelésed. ...
Olvasták: 889
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére