Erőt adsz, mikor fáradok,
erőt, mikor gondjaimban
szavaim ártatlanok,
erőd bennem csillagként vetül,
fényed elmémben testesül.
Jóságod egekből származó,
lelkedből lelkembe áradó.
Erőd lángoló, féltő, alkotó,
nyugalmas rendedből, adó.
Erőt adsz, ha felkel a nap,
erőt, mikor végül magára hagy.
Erő a szavad, erő a tested,
erőből ...

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is elvesznék,
Öled köz egészen.

S ha kezemre hajtod
Arcodat,
Mélázó tekinteteddé
Válok majd.
Szemed tükrében
Fürdetem
Minden mosolyomat.
Lágyan ringatózó
Mélységes utamban
Majd szeretni vágylak,
Míg lehet
Haza várlak,
Zajtalan szívembe
Rabtalanul zárlak.
S csak adom,
Mit kérsz,
Csendes hajnalokat,
Gyengéd ujjaim között ...

Lelked most is érzem,
Magam mellett
Suhan,
Ahogy lépkedem
A rideg kövek között,
Földöntúli csókod
Homlokom ráncaira
Szökött…

Te már érted,
Mit még csak érzek,
Fájdalmasan.
Suttogott mécsesek
Lángjaiban
Ringatózik
Az élet időtlensége,
S szívem melegsége
Hozzám vonzza
Tiszteletre ...

Anyám…
Illatodba rejtezem,
Messzeséget körbeszelő,
Féltőn gondoskodó,
Végtelen szeretetedbe,
Hol megnyugszom,
Ha bánatom gyúl,
S lelkedben pihenve,
Fájdalmam fakul.

Anyám…
Rózsák nyílnak
Minden lépted után.
Minden lázongás,
Mi úgy öl, némán,
Szerteszóródik
Az öreg parkettán,
S Te finoman ...