Már értem: kerülnöd kell,
mert mámor vagy és repkedés -
önmagadba kötött menekülés,
az ellened ébredő világban.

De - ahogy a
kisöpört por szállingózik vissza,
majd visszamenekülsz Te is
az elkorhadó keresztre,
a meredtre őrzött hajnalba.

Már értem: Te vagy a
kiengesztelhetetlen vég -
csak ebbe kapaszkodhatok még

Ha érezném
mit szeretnél tenni,
Éheztetném
vermek jajos vágyát.

Ha érezném
mi szeretnél lenni,
Véreztetném
vétkek igazságát.

Kimetszőzném
a fény varázs-szerét,
Megmetszőzném
a mítoszt, a zenét.

S üvöltözném
miért nem volt neked jó
ütem, se dal
se gitár, se bendzsó.

Mi szakadt meg, ...

Aludj csak tovább
én még álmodom,
pihenj holnapra
s majd átváltozom,
amivé szeretsz
rívó jelmezűn
magaddá tehetsz.

Vagy, riadjunk föl
te is én, én te,
valaki énünk
összekeverte -
mi lesz most velünk
elhagyott cirkusz
porond - s ébredünk.

Hogy menjek haza hozzád
a szabadsággal,
ha egy szót se szólok,
úgyis megkérdeznéd: na, mi bánt?

Azt mondtam \' kell egy kis idő\'
pedig volt Idő,
hiszen van, hiszen minden ami van
az Idő.

Hogy menjek haza
szárnyaló árnyékkal,
úgyis megkérdeznéd: mi a frász?

Azt mondtam: \'kell a magány\',
pedig már elég ...