Lássatok meg
itt vagyok
vörösen
és fehéren
illatoznak a holnapok.
Lássatok meg,
mert itt vagyok
arcomhoz tapadt tövisekkel
feledve önmaga gyászát
puha ágyban majd meghalok.
Lássatok meg
már itt vagyok
egy asszony, akit akar a vers
térdig koptatott utakon
kezében vándorbot
lila tájakat látott
fáradt ...
itt vagyok
vörösen
és fehéren
illatoznak a holnapok.
Lássatok meg,
mert itt vagyok
arcomhoz tapadt tövisekkel
feledve önmaga gyászát
puha ágyban majd meghalok.
Lássatok meg
már itt vagyok
egy asszony, akit akar a vers
térdig koptatott utakon
kezében vándorbot
lila tájakat látott
fáradt ...
Olvasták: 776
Az Ön versének a helye...
Jégcsapok néznek le az ereszről
csúsznak a hideg délutánba
megduplázza magát az idő
úgy ismétli az elmúlást.
Már a semmi is mindenné válik
reszket a fagyos rongy
kutyák fázásába borzong
a jéggel teli itató.
Befagyott ablakon jégvirág
szép, mert természetes
zúzmarás utcákon lépdelek
megfehéredek én is benne.
csúsznak a hideg délutánba
megduplázza magát az idő
úgy ismétli az elmúlást.
Már a semmi is mindenné válik
reszket a fagyos rongy
kutyák fázásába borzong
a jéggel teli itató.
Befagyott ablakon jégvirág
szép, mert természetes
zúzmarás utcákon lépdelek
megfehéredek én is benne.
Olvasták: 776
Idő,
Majd ha havas széllel ébreszt a reggel
megfáznak ingükben a fák
a madársereg már nem fészkel
kihalt, üres lesz a világ.
Majd ha befagy a lelkek udvara
atombomba gurul a réten
mond mi lesz a földdel, emberrel
ha nem lesz többé menedéke.
Majd ha havas széllel temet egy hajnal
lefekszem egy nyárfa tövébe
elmondom, milyen ott az ...
megfáznak ingükben a fák
a madársereg már nem fészkel
kihalt, üres lesz a világ.
Majd ha befagy a lelkek udvara
atombomba gurul a réten
mond mi lesz a földdel, emberrel
ha nem lesz többé menedéke.
Majd ha havas széllel temet egy hajnal
lefekszem egy nyárfa tövébe
elmondom, milyen ott az ...
Olvasták: 745
Az ismert is lehet idegen,
egy vak pillanat hályogos szemében,
kipukkannak telhetetlenségünk gömbjei,
vérzenek a madárfészkek,
rabul ejtenek szörnyszenvedélyek,
arcunkra ráncul az idő,
meg nem valósult terveink
halott virágain
jajgatnak fájdalmaink,
mert elégnek a máglyán,
gyávaságunk hamuján.
egy vak pillanat hályogos szemében,
kipukkannak telhetetlenségünk gömbjei,
vérzenek a madárfészkek,
rabul ejtenek szörnyszenvedélyek,
arcunkra ráncul az idő,
meg nem valósult terveink
halott virágain
jajgatnak fájdalmaink,
mert elégnek a máglyán,
gyávaságunk hamuján.
Olvasták: 887
Madárnak lenni jó lehet
szárnyalni, mint egy üzenet
suhogni a messzeségen át
érezni azt, hogy van Isten
szabadsághoz nőni simulni
akár a virág és a nyár
kapaszkodni szélbe és időbe
jókedvű felhők rengetegébe
s mindig dallal érkezni
vinni egy madárcsőr- éneket.
szárnyalni, mint egy üzenet
suhogni a messzeségen át
érezni azt, hogy van Isten
szabadsághoz nőni simulni
akár a virág és a nyár
kapaszkodni szélbe és időbe
jókedvű felhők rengetegébe
s mindig dallal érkezni
vinni egy madárcsőr- éneket.
Olvasták: 831
Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit idézi.
Szeretem a felejthetetlen ...
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit idézi.
Szeretem a felejthetetlen ...
Olvasták: 767
Idő,