Zörög a lét,mindenütt haraszt.
Múltunk gyökerein tengődve,
remegő lélekkel vergődve
várjuk a megújuló tavaszt.

Állunk egy helyben bambán nézve.
Inogó térdünk rogyadozva
próbál sorsunknak meghajolva
élni,pedig öntözni kéne.

Szomjazó jelen,száraz jövő.
Ez kell nekünk mondd,de mi végre?
Vérünk már,mint hó fehérsége
föld ...

Szétfolyt pacafolton jár már a létem,
szakadt levegőt préselve belém!
Vad,izmos lelkek szívják a vérem:
Mit akarsz?Szorítsd még! - kiáltják felém.

Van - e még holnap,vagy térdre hullt a mának,
s mint apadt anya szoptatja fiát?
Nem lesz abból semmi,csak mély,száraz kút!
-Istenem segíts!- millió száj kiált!

Könnyekből fakad most létünk rózsája,
Vörösen izzik országunk porában.
Vérszínű szirmain éhség ver tanyát,
Hallgasd meg Istenem esdeklő szavát!

Taníts meg Uram mindenkit szeretni,
Bűnt és a rosszat örökre feledni!
Ültess a szívekbe tövistelen rózsát,
Ne szúrja,tiporja e hazának \"porját\"!

Kemény a talp,mi rajta jár ...

December a télnek megtért fivére,
Hideget dermeszt a világ bűnére.
Fagyos bilincsét dermeszti a rosszra,
Meghitt melegét a szívekbe ontja.
Eme áldott tüzet a szeretet táplálja,
Igaz lánggal égjen Karácsony napjára.

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Szerelembe öltem
minden bánatom,
ne üljön arcomon
kínzó fájdalom.
Ne gyötörje szívem,
mert nem bírom el,
életútján tovább
menni,menni kell.

De,milyen út az,
hol vérzik a szív,
szerelem,gyötrelem
nagy harcot vív?
Nagy harcot vív,
rózsákat tép,
tövist hagy helyén
bármerre lép.

Elhervadt ...