Megdermedtek bennem a szavak,
tollamat most a ködbe mártom,
és húzok inkább egy vonalat
vagy kipipálom ami megmaradt.

Altattál, de jó volt szeretnem,
futottunk együtt mint zerge pár,
szemed iránytűjét követtem,
s a valóság ugrott át felettem.

Annyira fáj, hogy felköltöttél,
féltelek, talán még keresni fogsz,
de nem ...

Fázom és melegedni volna kedvem,
de némán tűrök a rám törő hidegben,
mint dermedt ágon gubbasztó madárka,
csőrét szárnya közé rejtve el.

Gondfelhők úsznak a széllel felettem,
alattam rianás, és térdem roskatag,
bűntől csordul az égig érő katlan,
de hitem ma mégis megmarad.

Istenem mondd, hát mi végre ...

A lelkek csendes érintése,
egy isteni gesztus vagy simogatás...
ahogy a hanyatló Nap visszanézve,
levendulákat hint az égre.

Körbefonja vele a tájat,
vagy ibolyát ölt az alkonyati fény,
szór még orchideát és orgonákat,
így zárja ablakát a mának.

A pajkos félhold még meglapul,
cilinderét háta mögött rejtve el,
fekete ...

Ki gyermek, még ostobán éveket kerget,
macskákat hajszol vagy babáját nyúzza,
máskor anyja kezét rángatja, húzza,
ha nem kap olyan cukrot, amit ő szeret.

Ilyen vagyok én is, durcásan nyekergek,
vádlón, morcosan gondolok a korra,
mely elnézte, hogy szenvedj a nyomorba’
s a telhetetlen goromba, korán elvett.

A sok nincsedből tündöklő ...

Az ősz lopva lehelt csókot a tájra,
mint kislány az ablaküvegre,
hogy otthagyja nyomát pirosló szája,
és hajába simítson új szerelme.

A hegygerincen még zöld a fa ága,
később öltözik bronzszínűbe,
vár még, ahogy türelmes asszony vágya,
mikor szülöttjének kell mesélnie.

Fűszálakon már tücskök nem zenélnek,
s dombok ...