Tomboló Ocean volt ő , melynek
Keserű-sós vizében, mélyen...
fénylő,szikrázó apró lények éltek...
de álom-ringatott csenden...kiégtek...

Elnémúlt minden hullámja...
nem csapdossa szelek árja.
Mély csöndben,mozdulatlan
kővvé dermedt. Szétporlatt.

Zúgolódik a tenger...
Sötétbe öltözik az ég.
A horizonton halál tusát vív a Nap...
Est-hajnal kergeti égre fel a Holdat.

Épp, hogy kihajtott a növényzet...
Átok sújtotta az áldott eget!
- Méltatlanná teszem az embert! –
Kiáltotta egy démon az égnek.

S azóta, mindhiába van az embernek szeme,
Nem képes látni a ...

Homokot hordott a szél,
Fehér ruhába öltözött minden vén.
Néma, szótlan indult a menet,
Köztük te is ott mentél.

A város falain kívül sziklák sora...
Vöröset viselt Július menyasszonya.
Rezzent, ... játszottak a falevelek...
Némán álltál, s csak nézted.

Barna szemed arcom tükrözte.
Kedvenc ruhád viseltem...
Akkor ...

Reménytelen!
Ez a láz nem csökken
Zúg forró fejem
Reszket lázas testem.

Itt a zajban, csak jobban zúg.
Sajognak szemeim, fejem lehúz!
Csendességbe vonszolna
Hajt kegyetlenül az ágyban.

Minden hang százszor hangosabb.
Minden fény ezerszer világosabb.
Mindenki gyorsabb
S én, meg valahogy, nem illek a sorba.

Érzem... bár ...

Kicsi az ablak,
Szűkölködik benne a világ.
A fák kihalnak,
Nem nő már virág.

Puszta a táj,
Maradványai a világnak.
Törött a homály.
Szürke köd szállja már.

Kicsi az ablak,
Szorong benne a világ.
Fekete fák oszlopolnak
Hamvaikon apró, kék virág.

Igaz csak halovány másod,
Rajta színtelen, kőszürke az arcod.
Csak a múlt testesülése e jelenben,
Csak egy jelkép e sok diák szívében.

Csecsemőként te is sírtál,
Ha elestél bizony rítál.
Kislányként tán énekelgettél,
Esetleg vidáman nevetgéltél...

Amint állok itt szemben veled,
Feltekintek rád nemes fejedelem.
Szemeim ...