Fájnak az emlékek, kiűzik szellemem
Testemből, s csak egy üres test
Maradok, aminek nem sok értelme van
Főleg, hogy belül már nem él, meghalt.

Könnyem sosem fogy el, örökké
Hullani fog, s nem segít többé
Semmi, úgyan lehet hogy jókedvvel
Láttok néha, de ez csak álarc, mely szólal nemmel.

Belső fájdalommal küzdve
Nem látom ...

Csak állok és bámulok a sötétségbe
Vajon látod, érzed-e mit érzek?
Az a szívbe maró fájdalom, félelem
Megöli a lelkemet és végtelen
Sóvárgással, kínok százával és sírással
Tölti meg elgyengült, haldokló szívemet
A tudat, hogy egy ártatlan lélek
Távozhat közülünk bármikor, félek.

S bárhonnan is nézem, fáj a ...

Mikor már minden elveszni látszik
Talán még ő maga is
Már soha többé nem játszik

Csak egyvalami jár a fejemben
Az hogy mi van ha mégis
Megtörténik az, mitől a legjobban féltem

Ha csak egy pillanatra lehunyom szemem
Látom, magam előtt lebeg
Sarokba kuporodva sír késsel kezében

Megpróbálok aludni bár nagyon félek
Öt ...

Mint egy monoton ismétlődő,
Váltakozás az útvesztőből.
Egyik napos, másik borús nap,
De az ég bármikor beborulhat.

Egyszer napsütéses sárga,
Máskor barna sárba
Lépek mikor az ég könnye
Szakadni kezd könnyen.

Mikor az emlékek csak jönnek,
Taszigálva tovább lökdösnek.
De néha mégis visszanézek,
Egy régi régi ...

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem kitárul, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély vágásokkal van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...

Most elképzeltem, milyen jó lenne,
Ha a kék helyett ez most a vérem lenne.
Csak nézem meredten ezt az élet,
Várom a percet, mikor ér véget az élet.

Tinta folyik, borítja el a kezem,
Sarokba dobva véres testtel heverek.
Utolsó szavaimat írom végleg:
Vedd észre hát, most még én is élek!

Most elképzeltem, milyen jó lenne,
Egy jobb ...