Jártam ott, hol minden csodás
és jártam a pokol legmélyén.
Hiába minden vágyakozás,
mert úgy érzem, hogy a legvégén
oda jutok ahol a part szakad,
hol a féktelen idő egyre szalad.

Éreztem, néha fontos vagyok.
Szerettem ahogy viszontszerettek.
Nem várnak most a tárt karok,de
ha eltűnök és ti majd kerestek,
ott vagyok ahol a part ...

Emlékszel a pillanatra?
Hideg volt és tétováztam.
Csókoljak vagy ne csókoljak?
Úgy érzem, hogy nem hibáztam.

Ha szükség volt rám, ott voltam
és önzetlenül segítettem.
Jó szándékból, s nem teherként
önmagamtól cselekedtem.

Dolgokra döbbentünk rá együtt.
Tanítottál és tanítottalak.
Számos rossztól, mi csak ...

Úgy sírtam mint senki más,
amint megláttam a napvilágot.
A mai napig nem tudod, hogy
engem akkor mi bántott.

Bármikor hozzád fordultam,
sosem voltál érzékeny.
Közeledésed oly hideg volt,
elfagyott minden érzékem.

Örömömben, s bánatomban
másokat kell kergetnem.
Elszámoló kérdéseket
kell magamnak ...

Nyújtom Feléd két kezem,
s rémülten tekintek Rád.
Nem érlek el,s nem hallom,
mily szót szól a szád.

Süket lettem tán?
Vagy a világ zaja ily hangos?
Zavart vagyok, s nem tudom,
hányadán állok magammal most.

Arra keltem, hogy keservesen sírok.
Az okát csakis én tudom.
Könnybelábadt két szememet
a tükör felé fordítom.

Szánom a képet ki visszanéz rám,
fáradtan, s kedvetlenül.
Ökölbe szorul és lendül a kéz,
a szilánk mind földre kerül.

Minden darabból ő néz vissza,
tágra nyílt, barna szemekkel.
Mély hangjával ércesen ...

Elengedem képzeletem,
szárnyaljon hát szabadon.
Magam elé képzelem,hogy
nincs más kívül e szavakon.

Zárlat támadt agyamban.
Kiégett, de még forog.
Nem tarthatom magamban,
csak szaporodnak a sorok.

Nyitott szemekkel álmodom.
Minden valós mi valótlan.
Ébren vagyok jól tudom.
Tán soha nem is aludtam.

Életem képei ...