Szívem egész nap izgult
Ez nem egyszerű sétának indult
Sokáig készültem lelkileg
Mert féltem, ez téged megijeszt

Először nagyon haboztam
De megtettem, vallottam
Hirtelen néma csend
Féltem, nem tudtam mit rejt

Sok idő telt el
Szádat semmi sem hagyta el
Tudtam ez jót nem jelent
Szívem lassan megrepedt

Úgy fél óra lehetett
S ...

Ecsetet ragadva, megáll kezem.
Melyről a mélykék olajfesték,
a tenyeremben ereket rajzol.
Képtelen tekintetem elmereng,
arcomon hűsítő könny
peregvén, csípve markol.

Duvadt kísérletem
ahogy, a testem pihentetem..
Arcodat látom.
Messze maradtál!!
Kiáltom, s mi maradt..
De, csak a néma csend teríti
fehérre ismét e kopott ...

Őszi ének..


Pirosló pompával
gyúlt az őszi ének.
Levedlő ruhámban
láttalak téged.
Emlékek zuhataga
öntötte el lelkem,
örökkön előttem álló
múzsa vagy Ki,
megmarad bennem.

Az őszidők tánca.
Téged, nevetve látva
csendülő hangoddal
betöltve szívem..
Libabőr futott,
szalad át rajtam.
Sárgálló ...

A párákban kúszó
fátylakat nézve,
hangulathoz illő,
az őszies kezdésre..
Mezíttelen talpam
a hideghez érve,
csak álltam az erkélyen
merülve, messzeségbe..
"Hol bukkan napsugár,
mi felhők mögé rejlik?"
Elázott madárszárny,
lombokba telepszik.
Énekben nem harsanva
üdvözvén a reggelt,
s égboltot látva, mint
kitört ...

Az október..

Hamvadó napfénynek sugarából kortyolok..
Természet öléből mint "hattyú", feltámadok.

Tán a meleg teszi zsibbadt tagjaim
nehéznek tűnt vánszorgását..?
Vagy tán a hosszúnak ígért
partoknak szélei, hol hittem,
hullámok varázsszárnyán..
"Elindulhatok" ?..

Tényleg hattyú lennék??
Vagy,mint az Andersen ...

.....

Semmi zörrenet, semmi szisszenés.
Nincsen mozzanat és, semmi füttyenés.
Csak hallgatag madarak,most a fű sem serceg,
s órában, hiába futnak át a zakatoló percek.

Mozdulatlan maradok s élem meg a csendet,
lélegzetem vissza tartom a döbbenetes helynek.
Kezem a támasza a nehéznek tűnt fejnek,
Képeim, a múltba...Hirtelen ...