Nap mosolyog, sír az enyészet,
Virít még a színes természet.
Csellel, hűvösen táncol a szél,
Vőlegénye lesz a hideg tél.

Az állatok téli időre,
Serényen eledelt gyűjtenek.
Talán túlélik a kelletlen,
Szűkösen rossz, hideg időket.

A téli szunnyadásnak vége,
Újra éled az erdő népe.
Zeng, zsong az állatok ...

Gladkov Nikolettnek...

Emlékszem, idenyomtad ezt a könyvet.
És, - mit mondtál? Homályos emlékezet.
Írj bele, amikor kedved lesz, - mondtad.
Vajon mit írhatok bele, - gondoltam.

Mondákat, szólást, netalán meséket?
Ilyeneket nem, - a szeretetemet.
Szívemből árad, ontom az érzelmem,
Féltőn őrzött emlékeid könyvébe.

Én, a kisgyerek felcseperedtem,
Papámat, mint költőt megismertem.
Oly szép verseket írt általában,
Mint harmat a reggeli határban.