kék szemednek ígéretét
szögesdróttal védi a félsz
bátorságod kapjon lábra
varázs van az éjszakába

csillagtalan sötét éjben
égjünk lázas forró kéjben
tüzes pokol nem tántorít
szenvedélyünk lángba borít

Gyorsan szállnak tűnő évek
borít mindent az enyészet
múlt izzása hűlt hamuvá
csókod íze vált ...

Mi a szabadság - kérded
s őzbarna szemeiddel nézel
egy szó, érzés, örök vágyakozás,
de ha ezt mondom jön a folytatás:
mondd olyan érzés, mint amikor
markoló ujjaim közt a víz elcsorog?
Nem, szívem- az az elmúlás,
tarthatatlan pillanat - sodrás.
Nézd a levelet - szél szárnyán lejt,
még az sem kötelmektől ment.
A te szabadságod, ...

Fekete kutya rohan a réten -
gazdát remél a sík vidéken...
Rettenve roskad bokor tövébe -
golyó fúródott fájó testébe.

Múlik az idő a vérfolyam véges -
vágya csak simító, becéző élet.
Lemondón szíve utolsót dobban -
ott túl gazdája várja friss csonttal...

Vakító sikerek fényes álma
éjjel utazók rémes átka,
mezei nyulak fény-alagútja
utat mutat földi pokolba.

szemedben vibrál éles fénye
álmot vetít valóság fölébe,
s mire eszmélnél összetörtél
sötét sarokba menekültél.