A Nő a legcsodásabb lény a földön,
varázslatos, ezernyi arca van.
Ha kell komoly, vagy épp komolytalan,
de foglyul ejt a szíve, mint a börtön
vigyáz reám, s míg büntetésem töltöm,
nem érzem mégsem ott rabnak magam.
A Nő a legcsodásabb lény a földön,
egy ősi misztikum sok emberöltőn.
Hiába annyi könyv, mind hasztalan.
Az élet nélküle ...

Szívem üzent midőn időztem szemednek tükrében
Zajos érzés forrás tört fel, s folytatta útját érben
Ezt követve vonzalmam csermellyé kezdett nőni
Rejtelmes érzelem patakként tudott utat törni.
Elfojthatatlan szenvedély, mint folyó sodort messzebb
Legyőzhetetlen folyammá vált s végképp nem eresztett.
Elringattak hullámok szerelem tengerbe ...

Ma nincsenek itthon a gyermekeim.
Tennivalók hada már kiszemelt.
Ide bent a lakás vár kint meg a kert.
Haladhat az ember kedve szerint.
Nincs aki nyúzza vagy kéri megint:
Jöjj apa játssz! Akarok pihenek, mert
ma nincsenek itthon a gyermekeim.

Elrévedek én a szemem kitekint
A gyepen gyerekek játéka hevert
Szólítom őket, de nincs ki ...

Ő rizem emlékét forró nyaraknak
S zívemben még élnek ragyogó képek
S zékesegyház felől sétáló népek
Z sibongva a főtér felé haladnak

E lmúlt a nyár a nap lágyabban ragyog
L elkemben mégis visszavágyok oda
I nt felém a bájos, száz meg száz csoda
S gondolatban ott, megint boldog vagyok.

V arázslatos színekben pompázik
Á ...

Kedves mesterem!
Válaszolok most kérdésedre, bár restellem,
Hogy csak most teszem.
Hová lett eszem?
A nagy kérdés: \'Ej mi a kő\' mely foglakoztat,
Amit kedves versed első sora is hangoztat.
Csak azt nem értem – Remélem sértésnek nem veszed –
E kérdést fel e műben, miért pont egy tyúknak teszed?
Bár művedben próbálod keresni a ...

Csendesen ébred a város, nap nem kél vele még fel.
Lámpa világít ránk, fénye mutatja utunk.
Hó felhő sziluettje vidáman játszik az éggel.
Szép emléket idéz, általa múltba jutunk.

Visszatekintő gondolatunkkal szárnyal a szellem.
Csípi az arcunk dér, képzeletünk melegít.
Nincs, ami jobban védene minket ily hideg ellen.
Régi idők dala ...