Elsüllyedt napok,
feledett órák,
vidám szirmait
régen elszórták.
A csend húsz éve
közöttünk feszül,
szanaszét szakadt
árnyékra vetül.
Szólít a távol,
emléked átjár,
kopár a múlt,
üres a szempár.
Lelked az idő
bár nem köti,
sebzett életem
hiányod tükrözi.
feledett órák,
vidám szirmait
régen elszórták.
A csend húsz éve
közöttünk feszül,
szanaszét szakadt
árnyékra vetül.
Szólít a távol,
emléked átjár,
kopár a múlt,
üres a szempár.
Lelked az idő
bár nem köti,
sebzett életem
hiányod tükrözi.
Olvasták: 227
Az Ön versének a helye...
...mily fájdalmas búcsút mondani,
a csónakját eloldani,
annak, kit nem engednél,
kit ölelni szeretnél...
...és mégis fájdalmasabb lenne,
ha szorítanád, de ő menne...
a csónakját eloldani,
annak, kit nem engednél,
kit ölelni szeretnél...
...és mégis fájdalmasabb lenne,
ha szorítanád, de ő menne...
Olvasták: 271
