Azt hiszed: hogy előre halad,
Pedig elfogy mindig a nap.
S nem tudod, hol a vége,
Elpazarolt aprópénze,
Életednek a nap.

Ezért hát, ne légy szeles
Oly sok, ami felesleges
— mégis töröd magad utána,
hogy a végén majd megbánva,
Mondd, éltél: minek, és hiába!

Rossz sorsodért, mást okolsz,
Hamis vádakat, feszt koholsz,
Közbe magad, ...

Szemébe belefelejtkezel,
Úgy érzed, megérkezel
Közelében otthon vagy!
Az ő szíve oly nagy
Szeretete be, és kitölt
Vele átéled az időt!
Minden egyes percet
Ha szereted, és ő szeret!
Nem vágysz, gondolsz másra!
Mindig csak, őrá magára!
Óhajtásod minden szavára
Reszketve vágysz
Ő szeretet, a vágy!
Melletted, legyen, lehess,
Ő a ...