Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Hideg

121 
Három napja alig alszom, az ágyam is csak megvet.
A párnám gyűlöl, a paplan nem melegít, eltemet.
Kusza gondolatok cikáznak fejemben,
Úgy érzem magam mintha állnék egy veremben.
Ez a pár sor egy ásó, s én ezzel a sírom megástam,
Ha belém rúgott az élet én mindig felálltam.

Nem értenek már meg engem az emberek,
Nincs mivel felállni tehát ...
Olvasták: 439
Részletek
Az Ön versének a helye...
116 
Itt már nincs gáz, hisz elvették az ukránok,
Meleg már csak akkor lesz ha együtt ugráltok.
Fával megrakott jó meleg kandallók,
Odakint a hidegben meg fagyjanak a magyarok?

Itt távol van a megoldás, és nem változik semmi,
Hiába van EU nem fogják az gázcsapot megnyitni.
Már nem az a nagyvárosi villa és mellé egy ...
Olvasták: 425
Részletek
117 
Feladom az elveim, az álmaim a jelenem értetek,
Mégsem becsültök csak a tetteimben kétkedtek.
Mennyire fáj ez nem látjátok rajtam?
A fájdalom pedig itt van minden sorban.

Hívogat a halál lelkem kopár és kiégett,
Gyerünk rúgjatok belém érzem már a lábatok.
Nem vagytok másik csak ruhában járó állatok.
Én nem vagyok író, én nem vagyok ...
Olvasták: 514
Részletek
120 
Beköszöntött a tavasz méla lágy illattal,
Temérdek virággal és a kertekben méhrajjaj.
Újra elindul az élet a földön,
A tavasz darabjaiból a versem költöm.

Érzem még a hajnalok hűvös hivását.
Látom az alkonyt mi a tél hajába kapaszkodik.
S érzem a nap minden sugarát mi a hideget elűzi.
Hallom a ...
Olvasták: 526
Részletek
111 
A barátságunk össze szövődött akár két gombolyag,
A hiányod szülte az ihletet mit a papírra vethetek.
Ahhoz, hogy hozzád eljussak nagy útra kelhetek.
Vándorként élem majd életem, de hiányoddal életem nem élhetem.

Egy csepp vagyok a tengerben álmok nélkül.
Virág vagy a lelkemben ki napfényt hagyott emlékül.
A barátságunk köteléke egyre ...
Olvasták: 562
Részletek
135 
Emlékszem jól a szobára
ahol utolsó napjaid
pihenték magukat
a remény már mélyen
nagyon mélyen aludt benned…
fülledt csend ölelte a falakat
a sarokban elhagyott emlékeid kuporogtak
vártak (gyermekkorom)
az ablak némán ült a falban
kizárva az élet zaját
gyertya lángja világított
éle tartotta leheletnyi reményem
odakint ...
Olvasták: 601
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére