Érdekes volt. A gyermek összerázta,
s új ábrát hozott csaló szimmetriája
a csőtükörben. Jégkristályok éke
ugrott legtöbbször a szemem elébe,
de sok más képet bűvösen kibontott,
összerakott, ragyogtatott, megunt ott
e játék. Úgy terveztem: írok róla,
most, hogy az életem kaleidoszkópja
emlékekből ábráit összerakja,
de hullni kész ...

Fáról fára fürgén ugrik.
Meg sem áll a másik lombig,
majd abban Ő elbújik.
De ott sem marad sokáig,

csak egy rövid ideig.
Lompos farka lengedezik.
A lombok Őt újra rejtik.
Így rohan az odújáig.

Eleséget gyűjt a télre
számítva a nagy hidegre,
és ha újra tavasz jön el,
legott telik ...

CSÚNYA LEÁNY MEGÖNTÖZÉSÉRE

Eljöttem én hozzád,
és mondalak szépnek,
mivel így a vágyam
pálinkádból kérhet.
Relatív szépségből
talán szebb lehetsz még,
ha nyakadba öntöm
e hideg vizecskét!

SZÉP LEÁNY MEGÖNTÖZÉSÉRE

Hozzád jöttem, Szépség!
Azt mondja a Röfi:
- Te oly csöcsös ...

A hídról lefelé nézek, a vizet el nem érem
követ dobok belé, s az hosszú pillanat múlva csobban csak
Az iskolára gondolok, tanáraim pillantására mellyel szigorúan mérnek végig s gyaláznak a porba.
A jegyeim rosszak -mondják- mindjárt megbukok! Én a hídról a víz felé egy kicsit kijjebb hajolok.
Családom már nem ért, többet várnak el, s én érzem kevés ...

Hideg szél táncol a télvégi, olvadozó talajon.
A Nap fénye még gyengén világít a tájon.
A tavasz még nincs közel, de már távol sincsen.
Bágyadt télvégi fény ül mindenütt köröskörben.

Álmosítóan száll le az éjszaka
az őszi esőtől ázott, még nedves tájra.
A fákon már csak egy-két elsárgult levél,
a tájon a fákat csípi a szél.
Egy-két madár ül csak az ágakon.
A tél követi az őszt lopva, lopakodva,
decemberi jeges hideget ígérő szele
a lassacskán lehűlő őszi éjbe fúj bele.