Szélnem járja a tájat.
Nyugodt az erdő. Síri a csend.
Az égen őszi felhők. Sárga
avar idelenn.
A fák koronáin itt-ott még
vannak zöld levelek.
De az ősz harmata hajnalban
itt-ott már fel-feldereng.
Hidegek már a reggelek, de
a nappal még meleg.
A természet már nyugalommal várja
a közeledő telet.

Játszhat a hullám, - mélyben más a tenger.
A felszín látvány. A mély igazabb.
Ha álom sétál narancsligetekben, -
oly könnyen jönnek szépséges szavak.
Lelkendezel a domborodó vázán, -
megtanították, hogy csodálni kell,
s nemesnek hiszed az athéni polgárt,
egy-eszméjűnek bölcselőivel.
Római kard dicsekvő múzeumban..
Tőled is tapsot, bókokat ...

Minap, barátom Sándor berontott

a főszerkesztő irodájába

s ráborította az asztalt (főnök sokkot

kapott a támadástól), egy kollégája



a nyomában rohanva megbotlott,

beverte a fejét, az orrából folyt

a vére, ámde hidegvérrel így szólott:

- Sanyó! Csak vicceltünk, nem ...

A nyúl soha sem nyúl, mégis vesz.
A földből finom répát kivesz.
A kis mókus ugrál fáról fára!
Teszi, mert ez a dolga!
Béka ugrik be a tóba.
Nem vágyik Ő siklóra!
Folyton hősködik a hőscincér!
Hamis dicsekvése égig ér!
Brummog, brummog a morgó medve!
Friss mézevésre jött meg a kedve!
Vígan néz az őszi napba
az eresz alatt fekvő ...

Fehéredik a szép kert.
Finom hólepel takarja
borulva hideg szőnyegként
a melegedő talajra.

Sűrűn esik. Kint hideg van.
Nagyon különös ez a tény.
Tompa szürke napfény suhan
a kert havának tetején.

Amint mondtam, fehéredik a szép kert,
hiszen már a tavaszt ...

Szavak értelmét butaság, önérdek
megmásítja. S mikor egymásra néznek,
külalakra teljesen azonosan:
egyik mennyet hisz ott, ahol pokol van,
vagy a pokolnak hirdetettben Éden
bölcsője ring egy álom-messzeségben.

Gondold csak el! Hányszor hitted HAZÁDNAK
a szót, mely később felgyújtotta házad,
vagy állatként a pusztulásba hajtott..
Emlékezni ...