Porhó tépázza arcom, tél sivataga.
Nyelek, jeges levegő torkom hasítja,
ajkamra fagy a mosoly, jéggé a szavak.
Csak félve járom a megdermedt utakat.

Kihalt utcákon a mézeskalács házak,
hófödte gerincükkel, némán csak állnak.
Kémény sugallja csendben, otthon melegét,
táncát járja füst, gomolyag szürke egén.

Tőrként ...

Kérdésre felelet.....

Valóban jól tudod,
vannak a földnél
szebb világok is
és úgy véled sokszor,
joggal kérdheted:
„miért vagyunk akkor
mégis itt?”...

Nem lep meg ez a
kérdésfeltevés,
vagyis, hogy sorsod
inkább fájlalod,
köszönet helyett
amiért újra
itt lehetsz!

Igaz, a múltad
kegyelmi ...

Háborog a világ...
Tüskés szemet vet mireánk!
Mit akar itt ez a nép?
Ha még nem veszett, veszni kél!?

Kapzsi kezek kívül-belül,
az élet-halál harc kedve gyűl...
zsivány tanyák égnek sorba,
füstje-lángja élők gyomra...

Szekere a sárba ragadt.
Vonata vakvágányon szalad...
Autókban stresszes palik...
Metró helyett ...

Sebzett szív............

Sebzett szív
Jéghideg éjsötét,
Sebzett szív.
Nem csituló érzés,
Mit semmi sem enyhít.

Magányos bolygó,
Üstökös ütötte seb.
A kráter még forró,
Ez is nehezen gyógyul be.

Újabb beteljesületlen.
Talán a viszonzottat sohasem ismerem meg.
Jég

Olvasták: 537

Magány,