Renga-láncvers, európai stílusban…

Nevetve jő ősz!
Hűvös magabiztosság!
Harmat pelerin.
Langyos nappalok,
Éjszakák már hűvösek.
Vidám őszi nap...
Majd megmutatja,
Hogy átveszi hatalmat.
Kezdi a korát…
Felhők érkeznek,
Szürkésfehér báránykák.
Napot takarják!
Szélviharok is
Tömzsi tömegben jönnek.
Hetyke ...

Táj, hegyekkel, mezővel, -
most olyan, mint egy festmény,
amely nemrég még ott volt
Pető Csaba ecsetjén,

és kék alatt fehéren
két ló is legel rajta,
s fent, kékben, fehér álmát
felhő magasra tartja.

Az ember eltűnődik:
tényleg elvész az álom,
ha megálmodott élet
nincs már a láthatáron?

Vagy vihar visszahozza,
tükrében ...

Telem rég megtaláltam…
Ősz kezdetét kerestem
távozni készülődő
nyárról susogó csendben.

Ég látszatra még kék volt.
Lombok látszatra zöldek.
A fű már szikkadt sárga.
Lila lángok köszöntek

kis tornyok tetejéről,
és hoztak éber álmot
léleknek, szívnek, szemnek:
kinyílt bogáncsvirágok.

Színükben égi méz ...

Biciklis cikázik sok kocsi között.
Elütik, mert őrangyala nem őrködött
.
(Kínai - „Vágyódás délre”- "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Ne
Hősködj! Félned kellene,
Peches vagy...
Nincs, ki védene.

Jaj!
Hol az angyal? Lesz-e baj?
Figyelj már!
Megesett a baj.
*
(HIAQ)
Szerencsén múlik csak,
Élsz-e vagy halsz-e ...

Úgy érj hozzám...
mint tavaszi szellő a nemrég életre kélt fűnek szálaihoz
melyek között a százszorszép fehér kis szirmot bont,
és a kutyatej vidáman nyújtja szárát a felkelő nap felé.
Úgy érj hozzám...
hogy azt lássa a világ, én vagyok ki hozzád érek...
s ha a felkelő napban fénylünk... beleborzong a ...

Ahogy a virradat fölém hasalt és beborított,
Éreztem én, hogy egy jó és új napot kezdek legott.
A bömbölő csend is segített és nagyon kacagott…
*
Fénytől lett hajnal,
Csend lett a reggel ura.
Új nap és remény.
*
Világosodik,
És a Hold eltűnőben.
Ásító reggel.
*
Mindenki felkel,
Test után lélek ébred.
Látszik, jó nap ...