Aranyeső nyílik áprilisban,
hajnali homályban napsugár költ.
Zsenge füzek ága halovány-zöld,
kikelet lábnyoma újra itt van.

A virágos rét már fényre éled,
tavasz tűzvarázsa bennünk bujkál.
Szerelmet szül, ami mireánk vár,
megláttalak, s rabod vagyok végleg!

Szép szemednek lettem én bolondja, ...

Kivirágzott táj, virágba borult fák.
Szinte kivirult az egész világ.
A tavaszban van a nyár lehelete.
Ezt jelzi a levegő melegsége.

Buzgón dolgozgatunk kint a kertünkben
gyönyörködve a tavasz szépségében.
Gyomokat írtunk ásóval, kapával.
Kertünk szebb lesz minden ...

Napsugaras tavasz van!
A táj fürdik e tavaszban.
Virágba borulnak a fák.
Sok gyümölcs reményét adják.

A tarka virágok a kertben
tündökölnek e fényözönben.
A kutyusok árnyékban szemlélik
az egész kertet véges-végig.

A táj csupa szépség és nyugalom.
Még a Nap is ...

A Nap melegével bőszen ostromolja a tájat.
Kutyusaink árnyékban nyújtózva alszanak.
Majd lassan-lassan bágyadtan álomba merülnek.
Furcsa ez az áprilisi rendkívüli meleg.

A környék a Nap ragyogó fényében szinte pompázik.
A tiszta kék égen sehol egyetlen felhő sem látszik.
Csakis a hűvös sötét szobában jó ilyenkor lenni.
A szabad vizek még ...

Falakból sok van, -
út egy se már.
Szürkés közönyben
a láthatár.

Volt vonatokból
egy sem maradt.
Árnyak guggolnak
a híd alatt.

Nincs hegyem, erdőm,
völgyem, - s a rét
mit zörget? Száraz
fű idejét.

Eltűnt a Szépség,
eltűnt hazám..
S hogy volt-e népem?
Az is talány.

S hogy volt-e Csillag?
Az is titok.
S ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...