Tudod, a költő titkokat szeretne, -
de csak a szívnek kedves titkokat,
olyat például: létezik a tündér,
s estének csendet, s csillagokat ad.
Olyat: nagy fákban mégis ott a lélek,
csak megkövülten, s eljöhet idő,
mikor Anyag rejtőzködő varázsa
észrevétlen megközelíthető,
s ha magas fű suhog, s bogár leírja
légben kereső, tétova ...

Vidám fény csillan önfeledten
a kertünkben körbe-körbe.
A Nap a kertnek feleselne,
hogyha ahhoz lenne kedve.

De ahhoz kedve nincs neki,
mert a tájat melegíti.
A Nap a tavaszt szereti,
hiszen azt a nyár követi.

Nyáron a Nap vidítja a tájat,
finom melege mindent áthat.
Nyárból az őszbe halad a Nap
és ...

Volt Hajnalsor piros szívvággyal játszott,
s közelebb vitt tisztább táj Csillagához?
Közelebb vitt, - sokan azok is tudják,
kiknek száján nékik hasznos hazugság.

A gondolkodó, persze, mindig tudja:
a Jónak is Rosszal kevert az útja.
Vakhit-szolga is más, és más az Eszme, -
bár az utóbbit feszítik keresztre.

Vakhit-szolga jót akarón is ...

Aranysárga fény terül e szép tájon széjjel.
Így köszön el a lenyugvó Nap szelíd kéjjel
és a domb mögé bújik kerek koronája,
majd az éj leple borul a rózsavölgyi tájra.

Minden lassan sötétbe burkolózik.
Az egész táj az éjjel eggyé válik.
A villamos is csak ritkán jár erre
és hoz némi élénkséget e környékre.

Húsvét felé megy a táj. A magasban
siető kék, a felhő elmarad,
majd újra indul, hirtelen harangszó
kileng, lehull, mint annyi szívhez hajló,
halandó pillanat.

A tisztaság fáj, mivel télből jöttek
szeme homályhoz, sötéthez szokott,
s most barna, zöld rügyek mind fényben élnek,
s a vizek ajkán színezüst ígéret,
mely eddig ...

Egy fiatal megy a távolban, ahogy
valamikor, tavasszal, én is mentem
a réten át, a fák felé, ahol
barna, s fekete várt türelmes csendben.

Zöld színét még csak álmodja az erdő
a rügyekben. Feszül levéllét vágya,
s kék és fehér az ég kutak vizéből
lenéz a táj kíváncsi bánatára.

Mi is marad kékfehér

Olvasták: 449

Természet, Társadalom,