Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...

Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Rezzen idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök rideg Kár!-ja,
s megérthetetlen végtelen világa
indul már velünk új újévben tovább.
Illem emberek remények látszatát
adják egymásnak. Ó, én is ezt teszem
szokás-igában, - de máskor ott a Nem!,
ha vers parancsol dús csillagéjszaka
Szépség ...

Fölkel a Nap. Ő nem álmos.
Fényt ad Ő a szép tájhoz.
Jó neki! Hisz nem álmos!
Ásítok egy jó nagyot
és kávézáshoz fogok.
Jók ezek a szombatok,
még jobbak a vasárnapok!

Nem kell sehová rohanni!
Lehet kávézva álmodozni!
Vagy mégsem? ... Ez mi?
Hang ébreszt fel: - Gyere enni!
A párom hív reggelizni.
- Megyünk gyümölcsöt ...

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...