Szeretők szeme villámot szór,
egymás húsát marják vadul,
de még ettől
virul a szerelem.
A tél szele mindent megöl,
de
a tavasz élettel közeleg,
minden reggel felkel a Nap,
igaz
éjeket a Hold takarja.
Szerelem, Élet és Nap mellett
minden veszendő,
a világ legszebb virágai Ők.

Csattog a csalogány! Hallod-e?
Tavaszt hirdet, várod-e?
Tél világát, jégvirágát unod-e?
Tavaszi szél simítását érzed-e?
Hogy ha a napsugár megcirógat, bánod-e?
Felhő bodrot a kék égen látod-e?
S az aranyesőn, ha pattan a rügy, azt is látod-e?
Az őz, s a nyúl hol bújik ...

Lágyan ring a nádas Ludason,
a víztükrében imbolyog arcom,
feltűnik egy vadkacsa,
ránk néz és elsuhan,
szürkül a tó körvonala,
elkésett madár szárnyal
átsuhan a tó felett,
mozdulatlanná válik a vízi élet,
nyugalom íze járja át testemet
mögöttem ózondús levegő hívogat
telepített szőlőerdő csábítgat,
takargatja, ...

Nem kell már nekem többé a színek
Kavalkádja.
Csak feketét hordok kis kalyibámba.
Ha jöttedet nem hallom,
Tavasz szerelmes színeit nem hordom.
Maradok szürkén árnyék,
S hordok gyászként feketét.
Ha mindez Világ nem elég,

Elbújtat egy csendes menedék.


Szeged,2012. február 15.

Tavaszias fények adnak csókot a tavas kert fehérségének.
A behavazott környezetben fénytündérek szárnya lebben
színpompás táncukkal a tavaszt idézve a még télies telken.
De a szintén tavaszias, derült ég még nem győzte le a hideg telet.

Bár ...

Sok víz lefolyt a Dunán,
sok csók íze ragyog a szobám falán,
enyhítik a sós könnyek nyomát, melyektől
eke sem húz mélyebb barázdát,
mindezen túl, a kacaj mégis megmaradt,
pedig a tél nem kint, itt belül
valahol a létemben hullatja puha,
csillag-csillogó pelyheit, velük betakar,
ha tavaszra elolvadva ...