Riadtam kóválygott odvából kiűzve
barátunk a mókus,mogyorónak őre.
Vajon ki az ártó,ki ezt elkövette?
Az évszak télbe fordult,
a hó már esegetett,
mókusunk éhesen makkért epekedett.
Öreganyó háza előtt nagy makkfa álldogált,
levetette már rég,pompázó zöld lombját.
Alatta termése heverészett szerte,
mókuska megindult,hogy ...

Nem voltak felhők, sem fényes Nap,
nem láttam bárányt, vagy madarat,
Álmodtam kavargó színes szeleket,
Temetőben síró magányos gyermeket,
Gyönge gyertya lángot hóban lengedezni,
Barátöleléstől szívemet dobogni.
Láttam a halált, arcom simogatta,
Keserű könnyekkel, tengert duzzasztotta.

Álmodtam találkozást, régen várt ...

Mikor megszülettél, hazánkat vihar verte,
S ahogy fejlődtél, nőtt jövőd reménye.

Érdekelt minden szép, ami kincset sejtet,
Minden törődést virággal hintetted.

Újra feltűnik a házunk előtti hinta,
Mely szárnyaló vágyadat felhőkhöz húzta.

Dallal üdvözölted a mennyei sereget,
Szép hangod zenéje szívembe rekedt ...