Örül a szívem, de milyen kár,
Hogy perzselt földet talál a nyár!

Amikor itt volt az ideje:
Eső nem hullott csepp sem ide....

Most aztán inkább csak sírhatunk:
Lesz-e vajon még szép tavaszunk?

A hit, csak az győzhet:igenis lesz:
Az élet győzni fog! Akármi lesz!

Lassan vége lesz a nyárnak,
A meleg napok vörös alkonyának.
A szerelem megannyi forró csókjának,
Amit a Nap ad a Föld arcának.

Közeledik az őszi napok varázsa,
A sárgásbarna falevelek hullása.
A Nap előbb tér nyugovóra,
Egyre kevesebb látszik belőle nyugatabbra.

Beköszönt a zord hideg tél,
Mindenki a legjobban ettől ...

Beköszöntött a tavasz méla lágy illattal,
Temérdek virággal és a kertekben méhrajjaj.
Újra elindul az élet a földön,
A tavasz darabjaiból a versem költöm.

Érzem még a hajnalok hűvös hivását.
Látom az alkonyt mi a tél hajába kapaszkodik.
S érzem a nap minden sugarát ...

Megmarkolt fájdalom
ül az arcban,
fáradt szemek
várnak,
csak várnak,
mint üvegházi
virágok,
lecsavart lámpák
tövében,
-ők is
csak várnak.

Napot álmodnak,
a télbe tavaszt
hazudnak,
mezőt látnak
maguknak.

Várnak…
-valamit tudnak-
fáradt ...

A metszőolló csattan,
a sok kis ág roppan.
A kert sarkában
nagy-nagy szorgalomban

kertész dolgozik nyugalomban.
Munkáját végzi gondolkodva.
A termést látja már gondolatban,
minden, még alvóm nyugvó fában.

A Nap kisüt az égen.
A felhők elmentek régen.
Bizakodik a Nap ott fenn
abban, hogy minden újra éled.

Van ...

A tó vize gyöngéden reszket,
ahogy a tavaszi nap fénye
elbotlik a lágy fodrokon,
látom a tavon a tavalyi hínárt,
s egyben a múltat és jelent
tisztán fényleni arcodon...
Míg átvonulnak a vadkacsák
a fűzfák lehajló ágai alatt a tó felé
nyugodt-kényelmesen,
a fényben csillámló víz, meg
egész ...