Vidám társaságban egyik este nem e -

világi jelenségekre terelődött

a szó, ahol újfent elővehettem kedves,

egyben furfangos szerepemet, az ördög



...

Jó apám magatehetetlenül hevert
fekhelyén, szervezetét megtámadta a rák.
A tudatom mélyén ott élt a rettegés,
hogy engem is utolér a végzet, mint apát.

Egy maratoni futás során hatalmas,
robbanásszerűt éreztem a bal lábamban.
Végigfutottam ezt az eszméletlen nagy
távolságot, ámde estére az ágyamban

elájultam, másnap ...

Céltalanul sosem jártam,
valamit mindig kitaláltam.
Gyermekfejjel,
bennem volt az akarat,
kiharcoltam helyemet
a Nap alatt.
Ifjú szívvel megvívtam
a halállal,
a kesztyűjét visszavágtam,
tartogassa, őrizgesse,
nézze már meg, kinek adja,
hadd folytassam ...

Egybeforr az ég a földdel,
villámok cikáztak körülöttem,
egynek sikerült eltalálni,
testem fáklyaként égett,
bevilágítottam hegyet, völgyet,
az Apokalipszis lovasainak
utat mutattam,
ameddig én akartam,
lovaiknak sebes lábát
kettétörtem,
addigra kialudt tüzem,
szebb lettem, mint valaha,
erőm nem hagyott el ...

Közös ellenség...


Kevés ember
él a Földön,
akinek nincs
ellensége.

...

Egy körte édes zamata
enyhíti az őszi dér hidegét
meleg leheletét sugározza felé.
Tudja, a szívtelen tél ellen,
amely felette lebeg,
tehetetlen az akarat,
szembenézett a jövőjével,
és a tenyerembe telepedett.