Mozdulatlan dermedt csend ül a táj felett,
a Nap sem tesz lépéseket,
hallgat a fű, fa, bokor,
röptében a madár megkövül,
a szó torokban ragad,
házába bújik a világ.
Óriás, vérdermesztően fekete fehér foltos felhő
fuvallata megremegteti a földi létet, morajlás követi,
mintha kősziklák esnének széjjel.
Sötétségben jég kopogtat ...

Meghajlott már rajta a cseréptető,
És újra rossz a kapucsengő.
Az udvart a gyom is belepte.
Nem játszanak ott már, gyerekek nevetve.

Furcsa volt most újra látni.
Otthonom már nem a régi.
A falak is megvetemedtek,
És lyukasak az esőereszek.

Emlékszem mikor épült,
És napról napra egyre szépült.
A szép nagy házban éltünk ...

Édesanyámnak

Te vagy egy csillag
fenn az égen.
Én a Hold vagyok
a csillagréten.

Ha nem lenne
csillag a réten,
nem lenne Hold
a csillagréten.

A Hold nélkül
sötét lenne az éjszaka,
az ég tengerén
csillag sem ragyogna.

Megértettem mennyit érek!
Életedből mennyit kérek!
Mozgásom már nem volt rendes
1955 májusában szemed miattam volt könnyes!

Nem úgy mozgott egyik lábam, egyik kezem,
Ahogy kívántátok születésem.
Hiába adtad bal kezembe a labdát,
Csak rátettem bal tenyerem összes ujját,

Nem fogtam meg, nem szorítottam,
Még csak nem is ...

Rohanó időben,
csendes szigetre értem
öledben.

Simító tenyeredbe tettem,
űzött lelkem.
És
két ölelő karodba fontad,
fáradt testem.

Édesanyám!


Szeged,2012. február 8.

Ősz és deres tél,
mint az éhes farkas
fölém hajolva
megragadja gyenge vállam,
eperfának fehér, fekete epre
régmúlt idők szellemei lettek.
Banyakemence, friss kenyér illat
még mindig enyhén
csiklandozza orromat,
mécses mellett a csillag
szebben ragyogott valaha felettem,
kérdéseim, kételyeim ...