A jó feleség a
legjobb orvosság...

Észleltem, apám idővel egyre
több terápiában és gyógyszerben
hitt, ...

Almavirágok közül a folyó sima tükre
kukucskál rám, olyan, mintha állna,
nem olvadt a hó, eső sem táplálta,
vonzott, mintha csak engem várna,
lábammal a tükröt összetörtem,
nem érzem a folyó lomha sodrását,
körülnyaldos térdemig a víz puhán,
a távolban egy szerelmes pár
csókolózik a híd párkányán,
köröttük színesen ...

A költő bosszúja...




- A kritikusok összeesküdtek ellenem!-
nyafogta egy költő álbarátom leverten,
kibe belebotlottam a költészet napján.
- Nem írtak rólam egy sort sem! - ...

Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Morzsányi boldogság


Boldogságom morzsákból tevődik
össze, ráadásul más emberek
is folytonosan befolyásolják,
hogy boldog vagyok – e vagy sem. Meglep

engem mégis, lelkiállapotom
...

A lebukó Nap tányérja
aranyát szórja a tóra,
míg át nem éri egészen
egy Aranyhídnak képében!

Halász István
Balatonfenyves, 1998. június 06.