Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...

Néha azt hisszük elvesztettünk valakit,
pedig nem csak máshová került,
néha úgy érezzük elvettek tőlünk valamit,
és szívünk mély gyászba merült.

Bár igaz fizikailag nem lehet velünk,
Bőrünkön érezzük nap mint nap hiányát,
de valamiért mégsem engedi el lelkünk,
és napról napra újra őrizzük álmát.

Tettei és vágyai, ...

Hogyan múlhat el a szerelem,
egykor volt őszinte, mély érzelem?
Mely nélkül nem tudtuk volna elképzelni életünk,
most mégis reggelente napról napra úgy ébredünk,

Hogy nem érzünk már semmit iránta,
nem fáj már nekünk kedvességének hiánya.
A magány minden érzelmet megölhet bennünk,
ürességet hagyva maga után, felemésztve ...

Mint víz a partot,
mint csend a hangod,
mint felhők az eget,
én téged úgy öleltelek.

Nyomot hagytál bennem,
mint víz a tűzben,
mint szivárvány az égen,
lelkembe festetted szépen.

Édes álmaid, mint szűz hó,
végtelen hegyek ormain leolvadó,
csendes patak partján odafenn,
hol ember fia még nem járhatott ...

Egy 21 éves lány volt, munka után hazafelé tartott,
nem ártott senkinek, békésen szabályosan hajtott.
Mikor egy ittas sofőr áttért az ő sávjába,
és taszította őt véget nem érő örök álmába.

A kocsi megpördült és az oldalára borult,
egy fának csapódott, ő a roncsok közé szorult.
Senki nem állt meg segíteni, még csak nem is ...

Történt valami egy forró augusztusi délután,
egy 18 éves lány kocogott hazafelé nem sokkal hat után.
Megszokott kis útján gyanútlan haladt előre,
nem is sejthette kik vártak rá nem sokkal előtte.

Az út széli bozótos rejtekében galádul megbújva,
alkohol mámorba borulva, gyilkos vágytól beindulva.
Irigy szemmel lesték ártatlan ...