Hogyan tudták megölni szemeidben a mosolyt?
Talán a hétköznapok, hozták a keserves sikolyt?
Mely arcodra kiülve most tanyát vert a verandán,
és játszani kezdte bánatos dalát megkopott lantján...

Csalódásaid rideg kivetülése ily groteszk és leplező,
irányított álcázott mosolyod már már belefeledkező,
pillantásod szürke fátylát látom ...

Az olajfinomító árnyékában hétköznapjait élve,
ahol a fekete arany a megélhetést az életet jelenti,
kicsit belefásulva már talán mindig jobbat remélve,
mindennapi anyagi hátterét meg csak így teremti.

Gyenge nőként egy férfiak által uralt szakmában,
megfürödve nap mint nap a fekete arany iszapjában,
élet ...

Úgy érzem az ördög jött el értem,
egy vonzó, csábító nő képében,
és mindaz, ahogy eddig éltem,
elenyészik a sátán sűrű vérében.

Lassacskán a lelkem elveszítem,
minden nappal kevesebb marad,
és bárhogyan is féltve el kerítem,
a tisztító tűz bugyrába szakad.

És ellent mondok újra a józan észnek,
mikor naponta újra ...

Bocsásson meg atyám mert vétkeztem;
járatlan bűnös utakra tévedtem,
hol egy elkóborolt bárányra találtam,
félelemtől reszketve rideg magányban.

Egy lány ki még csak 19 éves múlt,
kokainfüggő, hív pozitív, félelemtől feldúlt,
három hónapos terhesen is anyagért reszketett,
önpusztító gyilkos ...

Új tollam van.
Bogaras hülye vagyok
de látják ezt az írást
ez abból van
nem kaparok

Vagyis kaparok
de milyen szépen
kanyarítom gurba soraim
ihletről mesélek
mikor e szöveget hadarom

Jó nézni, hogyan kergeti
és éri utól egymást
sok betű, szár, vonal
szabadon repülnek ...

Nagyobb bűn lehet e annál
Mint gyereket bántani
Tettel, vagy szóval,
És vicsorgó foggal
Engedni látszani
Saját gyöngeségünk mámorát?

Minden baklövésünk visszhangzik
A közeli jövőben
És túl élesen ahhoz,
Hogy ne verjük a falhoz
Azon lendületben
Fejünket, hol sorsrontó gondolat lakozik.

Kisdedet kell uralnunk ...