Nincsen tovább...


Az elmém egyre nyújtózik a végtelen
felé, miután elérte - jaj, képtelen
vagyok elhinni - a halandó képzelet
határait, nincs tudományosság, melyet

be nem fogadtam volna, nincs már művészet,
amely meghaladhatná tehetségemet,
s mégis, hiába vizsgálódom, hiába
okulok, míg csak élek, ...

Merészség


Sikeres üzletmenet láttán
mindig arra gondoltam, egyszer
valaki lépett egy merészet,
volt úgy, mikor így tettem,

habár nem elégszer... Életünk
merészségünk - nem a vágyunk és
az álmunk - arányában töpped
össze avagy tárul ...

Újkori róka, és holló

Öreg holló fáról lenéz,
itt fenn tartani oly nehéz
ezt az óriás sajt-labdát;
-szólt a róka: ide dobnád?

tudod, nagyon szeretem
ha eladod, megveszem!

...hm, a sajtom nem eladó,
károgta az öreg holló,
(bár, túl magas rá az adó.)

-s te vásárolni akarod,
miért nem csak ...

Éjszakai futás


A tó olyan volt, mint jókora jégtábla
fölöttem feszült a csillagos égbolt,
az ösvényt kerestem az éjszakában,
egy ijesztő embert láttam, csak árnyék volt.
A kutyák úgy ugattak, mint a hóhérok,
pedig el kellett mennem a gát mellett,
egyikük már rohant, és még elér ott,
túléltem, tovább nagyon szaladni ...

Volt egy álmom...


Volt egy álmom a legnagyobb magyar
hazafival, gróf Széchenyi István
Úrral, ki nem átallott fanyar
humorával beavatni - tisztán-

látás kedvéért – a mai honi
állapotokba. Ámulva ittam
a szavait, az adóreform kis
trükkjeinél, a fonalat ...

Valamikor réges - régen, még a csodák idejében,
Gondolt egyet a Jóisten: teremtsünk azt, ami nincsen.
Játsszuk azt, hogy szaladgálunk, egy sárgolyót rugdal lábunk,
Legyen kerek, jól guruló, ide - oda pattintható!

Legyen rajta néhány dudor, ha megáll el ne guruljon.
Legyen itt – ott sima, lapos, sosem volt még ily alapos.
A teremtés komoly dolog, ...