Voltam már...
Voltam már csecsemője,
Szerető, drága anyámnak.
Tanulója tizennégy év iskolának.
Ministránsa szentek templomának.
Voltam már apámnak is eme rossz fia.
Emlékeim mégis szépek róla.
Pofonoknak, verésnek szenvedő alanya.
A fájdalmat a múlt elzsugorítja.
Voltam már katonája elveszett ...

RESZKETŐ HAZÁM
Lerombolt országot építettek apáink,nagyapáink.
Izzadtak, gürcöltek, de nyugodtak voltak éjszakáink.
Felnézett rájuk a világ, mindenki egy volt, hazaszerető.
Boldogan húzták az igát, s városaink szépültek mint a virág
Közös volt a föld, a hegy, a tenger,
s egyek voltak. Hús-vér ...küzdő ember!
Elmúlt negyven év, apáink ...

Hatvan évem elszállt madár...
Ki tudja, visszajön-e újra
meg újra tavaszok hajnalán?
Fakaszt-e bennem új rügyeket,
lesz-e még napfényes életem?

Virágzik-e a rózsafa ága,
borsódzik-e az orgonák virága?
Nyílik-e még sok száz szikrázó tulipán;
kis házunk szellősen-friss teraszán?
Virít-e nárcisz, mályva avagy ...

Pénz


Pénz Te fenséges,
Pénz Te rémséges
Te tekintélyadó,
Te tekintélyromboló.
Mámorító...lehangoló
\'Érzelmeket\'építő...vagy
pusztító.
Te mindenható..Te lealacsonyító
Te Isten,Te ördög...
Te mindenség...Te semmiség...
Te emberek bálványa...
Te irányítod az emberi létet.
Hiányod nyomorba ...

A lét elemének születni, elemét szülni..
Neme kontúrjait bearanyozni...
A gondviselés szivárványa lenni...
Mosolyok csillogását fényesíteni...
A szeretet szalagját bokrétába fűzni.

A türelem rózsáját könnyel megöntözni...
Az akarat falát kősziklába építeni...
A férfit szelíd varázslattá tenni...
Megbocsátó imákat zengve ...

Pici fiú


Nézi pici gyermekét
csodálja lényét,
Számára Ő az Istenség...
Sebzett múlt,csodás jelen..
gyönyörű jövő..mit neki remél.
Talán ezért is olyan mesés a kép.
A szerelem legmagasabbja mit
irányában megél.
Szeretet-szerelem ,ez tölti ki
jelenét.
Szerelem...mi soha nem múlik el.
Pici fiú ...