Mindig kedves voltál hozzám,
S kedvességedet viszonyoznám;
Egy-két pár kedves szóban,
De azokban is megint jóban

Mindig csak szívességedre gondolok,
Miközben az elmémben landolok;
Szeretnélek újra látni,
Mindig csak te rád várni

Te vagy a legkedvesebb ezen a földön,
Az idődet mindig csak velem töltöd;
És te szeretsz ...

Mint i-ről a pont,
kenyérből a kovász,
néma vonatból a kerékzakatolás,
mint éjből a hold,
hajnalból a pára,
kiszáradt meder zúgó folyamárja,
mint napból a fény,
bánatból a sóhaj,
ima a templomból,
kérésből az óhaj,
mint szívből a vér,
virágról a szirom,
férfi karjából a mindent bíró izom,
mint rétről a ...

Sárga iriggyel nézem a vitrint,
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.

Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.

Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.

Márványkarok ...

Taposd el a múltadat,
kösd fel a szemfedőd!
Globalizált új szavak,
ebben rejlik jövőd.

Lájkolj, kiálts: hogy „kúl”,
ne használd mi magyar!
„Az üveghegyen túl”
már nekünk oly fanyar.

A nagy unióba’
ne gondozd a gyökered,
magyar koporsóba
kalapálj még ...

Furcsa ízt érzek a számban
Nem tudom, hogy ezt vártam
Az íz elnyom mindent csak az emléke éles
Gyermekkorom tekint vissza s az íze édes.

Kék szemeim az égre kérdőn meredtek,
Károly te lehet megmaradsz mindig gyereknek?
S az a világ messze ring a jelen habjain.
Nem nyugszik már e gyermek anyja karjain.

Másra vágyik, felfedezni a nagy ...

Engem az éjszaka szült,
A csillagok közt járok.
Tökéletes nyugalomban a reggelre várok,
Hogy miért? Mert akkor gyönyörűséget látok.

A Nap véresen oszlatja szét az éjt,
Mint víz a száraz földet ha sebes a zápor.
De én még látom ki az ki ott áll az ég alatt,
Alkonyat leánya haját kibontva nevet.

Mosolya perzsel s mégis állom a ...