Álmomban fent járok titkos utamon,
Nem érint a földi világ, az anyag,
Lelkem nem tapos durva kavicson,
Nem érzem, hogy a gondviselés hanyag.

Pilleként lebegek, könnyű vagyok,
Átjár valami titkos energia,
A teremtés csodája, hogy én vagyok,
Tudom, így kellett alakulnia. ...

Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, mert öregszem?
Látni foglak mielőbb, mert bízom benne.
Remélem látlak még, ugye Szülőföldem?

Hiszen rövidesen már hatvanöt leszek.
Édes, kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsője, és nekem.
Csodás életem útja innen indult el.

Virággal érkezem hozzád ami sosem hervad el.
Ó anya boldog leszel.
Értem sírsz tudom érzem,
mindig könnyezel, ó anya, most jöjj közel.
Anya higgy nekem szép az életem, nyugodj meg vége már.
Anya higgy nekem ...

Már csak naponta kétezerszer látlak.
Olyan ez, mint egy rossz elvonó,
kivonlak magamból, diagnosztizállak:
egy részed ehető, a másik iható.
Már csak percenként hatvanszor hallak,
azt mondod olyankor, komolyan gondolod.
Megnyitott zuhany alatt könyörgöm a falnak
míg rongyaimat halmokba gombolod.

Hajadnak illatát csak álmaimban ...

Drága Dadám, mennyire hiányzol,
Testestől-lelkestől, - mert öregszem?
Meglátogatlak majd mielőbb,
Hisz' rövidesen hatvanöt leszek.
Ugye láthatlak még Szülőföldem?
Édes, kedves, származásom kegyhelye,
Anyámnak s nekem, altató bölcsője.

Rég láttam anyám, de rég,
Nem tudhatom vajon él e még.
Szeretem, mert enyém szegény,
Én árva, szegény legény.

Vajon villan e lágy mosoly ajkán,
Mint egykor zsenge fiatal lánykán.
Vajh, gondol e rám egyetlen anyám,
Nem hinném, mert távol van a tanyánk.

Ó, mennyi baj, vívódás ez énnekem,
Ha itt volna, akkor hinné ...