Magam előtt látom a múlt tudósának arcát,
amidőn a tudományért folytatja szüntelen harcát.
De szinte látom a jelen tudósainak gondjait is.
A jelen tudományára ma vajon mennyi és mire telik?

Nem terem az ananász a durva giz-gazok között,
Felettük járunk mi néhányan, kinőttünk.
De az inda megfolyt, lehúz és eltakar.
A posvány tetején csak a gaz nő, elfed az avar.

Mindenkit befed, elborít a sötétség kora.
Hová lett 1848 forrongó korszaka?
Eltűnt közel 160 év büszke sorsa,
A sok viszály mi népem balul húzta.

Nem élhet ...

Anya! Édesanya! Ezeket kimondani oly jó!
Olyan megható ez a két rendkívül szép szó!
Mama! Ezt tanulja meg először a gyermek.
Anyjáért sír, ha baj, betegség támadja meg.

Az anyja Őt bajában ösztönösen vigasztalja
és betegségében soha magára nem hagyja!
Lehet anyjának is ...

Az esti sötétség sűrűsödni készül,
a szél mélyen alszik, s én
a néma csöndet faggatom
- hol a Végtelen? -

Emlékek fojtott hangon énekelnek,
a csönd lehunyja szemét,
s én pilláin át is látom
némán sír a válaszon,
vérszínű vágy a menny párkányára száll,
hol néma virág nyílik a temetőben
és meztelen lelkek sírva ...

Ó, halld szavam! Tanácsod kérem.
Segíts, mert az őrület kínoz!

Rongyként cibál a fájdalom,
S sáros cipőjük nyoma arcomon.
Belém rúgnak. Szívemmel játszanak.
Adj nyugalmat, hű szolgádnak!
Hallgass meg, gyönyörű Múzsa!

A szerelem szirmai hervadnak,
S lángoló érzéseim tompulnak.

Térden állva könyörgök ...

Verseim valóját soraim vértezik a magosba,
Hontalan lelkem ott hagytam nektek szavakban,
Ez hagyaték, vesd ki mit takar, mi mást hagyhatnék
Itt a komor csendben, fogadd propagandám, így lesz elméd rendben!

Olvasva soraim szüntelen, hűtlen érzések járják át az eszméd,
Lojalitás hiányában, szabatos gondolataim alanyi joggal levetnéd,
A végtelen ...