Nem hagytam, hogy vonatod
elvigye veled mosolyomat,
hisz' neked köszönhetem,
hogy arcomra csaltad pár napra azt...
Utánad integetek, bár a vonat már
a kanyaron is túljár...
te is hiába keresnéd, kedves,
a látszólag széthullt meghitt perceket,
ne a buzgó zakatolásban keresd,
mert hidd el, ott úgysem ...

Gyermekkor árny-szellemei
engem dédelgettek,
szeretgettek,
barátaim ők lettek,
anyám szépséges
szeretetlenségében
-virágzó tűzliliom-
apám a csöndes
mindent-tűrő
-nefelejts-

Nálam gyermekkoromban
lámpással járt a
szeretet…

Magányos hideg éjszakákon
ha fölgyulladt az ...

„Anya”, ez egy szó a sok közül,
mégis bárki meghallja, örül.
Szebb, ékesebb, sokkal fényesebb,
Emberi testet öltött lélek.

Ki segít, ha baj van,
Velem örül, figyel rám.
Gondoskodik rólam.

Míg kicsi voltam óvott a széltől is,
Ám az idő szele felnevelt engem is.
...

Nem tudtam, hogy közeleg,
Nem is sejtettem, hogy itt lehet,
Egyik nap még azt mondtad, s akkor
Még nem tudtam, de hozzám intézett
Utolsó szavaid hallottam:
„Majd beszélünk” s szelíden elaludtál,
Mert elfáradtál, s én nyugodt szívvel hazamentem.

Másik nap már nem beszéltél,
Egész nap csak aludtál,
Nem kommunikáltál, nem ...

Hogy mi bánt engemet?
Miért nem fiúnak születtél gyermekem?
Fiút akartam, kit úgy nevelhetek,
Miként engem nevelt édesanyám.

Mert az első gyermek úgy illik
A hagyomány szerint, hogy fiú legyen.
De Te lány lettél, s nem fiú.
Mit kezdjek hát most én Teveled?

Nekem miért kellett itt maradnom-e Földön?
Ki és miért gondolta úgy, jó ha maradok?
A választ tudom: szeretett Édesanyám,
Ki nem él már, kit oly fiatalon
Elragadott az otromba betegség, mely
Népbetegség ma már.

Miért a sors furcsa fintora, hogy ki
Megmentett engem életem hajnalán,
Már nem lehet velem majd életem alkonyán.
Miért ...