Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Minden nap új világ
A réten nő egy új virág
Egy őszi kép, egy hangulat
Benned él a vadnyugat

Egy életérzés, mely elragad
Ez más világ, ez megmarad
benned örökre, ne gondolj másra
mint múló örömökre

Széttép, mint oroszlán zsákmányát,
mint nap ereje a felhők árnyékát,
mint tó jegét az ébredő tavasz, ...

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. - A szerelem lángja
Addig ...

Te mért nem vagy velem,
mikor oly messzire innen.
A lelkem is ki dolgozom,
de tudom te, vársz reám otthon.

Az, amit lényed hiánya okoz,
azt feldolgozni nem tudom.
Lelkembe szomorúságot hoz,
tested már had ölelhessem.

Ilyenkor a percek úgy elnyúlnak,
az idő megáll, csepp a levegőben.
Magányos pillanatok csak lassan ...

Nézd a vöröslő eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, őrzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyörű a város, ezernyi lámpafény ragyog,
elcsendesült utcák, sötét házakon, fénylő ablakok.
Megpihen a táj, ...