A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog,
Körben zajokat magába szívja, azoktól meg hangosan pityog…
A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog.

Csend van: szerelem,
Szemed fényét szeretem,
Szívedbe írom csendem, velem.
*

Az öregségben az ember, már nem is ordibál, tán' nincsen kivel,
Meg nem is ...

(bokorrímes)
Óh, te élet, mond meg, van még valamilyen terved velem?
Mint kishajót a Balaton vize, hullámoztatsz engem…
Nem tudom mondtam-e már, eluralkodott az elegem…
*
(sedoka)
Víz ringat hajót,
Mint anya kisgyermekét.
Szirén éneke néma.

Elnémult szirén
Hajót ringatóztat most -
Gyermek benne ...

Pókháló-fátyolba szövi lelkemet az időm…
Tűröm, mert gondoltam, talán van még elég időm,
A nagy kérdés fenn áll, és az, az, hogy a múltról, hogy érzek,
Lehet fénytelen, kifakult, de… halovány emlékképek?

Elgondolkoztam és ennek szárnyán repül a képzeletem,
Előbányászom magamból az összes régi emlékképem…
Gondoltam, sok még az én ...

Lélek létezik, de mozgása annak,
mi bennünk van: érthetetlen Anyagnak?
Mozgás? Bonyolult és egyszerű egyben:
az érthetővel kacér érthetetlen,
melyben rohanó részecskék, kis törtek,
összefognak, majd meg egymásra törnek,
építenek, rombolnak jót és rosszat,
s olykor fényt visznek vaksi csillagoknak, -
hol ...

Szerzetes Úrban ott a hit
arról, hogy e táj Éden itt?
Hát erről írt, hát erről ír,
de megsúgom: hazug e hír.

Tudatlan? Ezt nem mondanám,
mit írt – olvastam, s nem talány
miért ÍGY írt e szerzetes,
s mily érdeke, Édent ha fest.

Ki így szerez, ki úgy szerez…
Fenti tolvajt Kereszt fedez,
s tán csak én mondom már: - Nahát!
Erre ...

Engem Kharón kis pénzért, vélem, átvisz,
ha nem: legfeljebb kicsit még maradok
e parton, mert túl nincsen sürgős dolgom, -
így nincsen nálam türelmesebb halott.

Rossz, persze, látni parti hókuszpókuszt,
népséget, melynek a becsülete tág:
belefér bármi, s készít barnult bőrrel
egy Ceaușescu-féle Nagy-Romániát, -

Magyarországból. Hát ez ...