A fű szára sárga volt, ám kalásza
fehér aranyat villantott a tájra,
s át-átvillantott nyáron túli ősznek,
egy másik fénynek, közös ismerősnek.

A rét felett szitakötők vadásztak,
s a táj tükröt álmodott önmagának,
álomtükröt, melybe szépsége nézhet,
s melyben ujjongó, gyönyörű igézet.

Fehér ...

Fent a szürke győz a fehér szín felett, -
készül az eső. Kék selyem katángok
megérezték? Hát, úgy tűnik, hogy igen,
mert összébb zártak sziromkelyhű álmot,

de a versben még fényt kér egy lepke-szó,
s pirosat lobbant fel a pillanatban,
s hegycsúcs sziget lesz, alatta ott a mély:
fenyő sötéttel telt a völgyi katlan.

Egy-egy tető: ...

A múltba nézek, és emlékeimben
megjelenik az Aranylábú Isten:
az Őrnagynak aranyat ért a Lába, -
az volt, bizony, a Lábpuskák Csodája!

A Mester, - Mester. Legyen akár labda,
mellyel megannyi trükkjét bemutatja.
A láb lendüljön, de bajra világít,
ha ész fut el (az a szükséges másik), -
a tömegnél. S az ...

Cinkotán van egy kis patak:
Caprera. Átszel árnyakat,
fényeket. Nem megy messzire.
Dobog múltam gyermekszíve.
Hány év? Mit is súg? Hallgatom
egykori lélekcsillagom.

Itt fogtam csöppnyi csíkhalat
most is álló kőhíd alatt.
Hányat? Hát legalább hatot.
Az emlék visszaballagott,
mosolygott rajtam. Ó, patak,
eltűntek mind a kis halak,
egy ...

Letűnt álmok ablakában
mereng egy nép önmagában,
ősi vérből sereglenek,
s bomlasztják rég idegenek.

Trianon bősz ármányában,
Istent játszott tűzpoklában,
veszteseket mélyre vetve,
önkényében eltemetve.

Elemek vad viharában,
bíborló, mély alkonyában,
sötét felhőn megeredve,
démonokkal vetekedve.

Örök bűnük ...

Kis ösztön-gép? Anyag kódolt anyagba
rendezett mozgást, amelyben a lét
meg-megújuló életbe, halálba
csodát bezárt: visszatérő körét?

A földmorzsákat nézem: boly-bejárat
egyszerre egyszerű és bonyolult.
A kis gép él, de élet-ösztönsávok
hullámain eltekergett a ...