Egy anyának
soha sincsen rossz gyermeke,
bármilyen is,
szeme fénye, a mindene!
Mosolyogva
nézi őket, és imádón,
ölelésre
tárja karját, megbocsátón.

Anyáknál a
szomorúság ritka vendég,
gyermekei
bármennyire kedvét szegnék:
rossz hír után
mint a főnix, újjáéled,
megnyugtatja,
élteti az ölelésed. ...

Édesapám, édesapám,
megtöröm a nagy csendet,
vidám szívvel, e szép napon,
hadd köszöntöm meg kendet!

Apák napján, mit is hozzak,
sört-é, avagy virágot?
Eme kettőt átnyújtom én,
és minden jót kívánok!

Apák napján megköszönöm,
hogy felnevelt engemet,
emberséggel, becsülettel
töltötte meg szívemet! ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - ...

A baranyai dombok szelíden simulnak a tájba,
majd lassan eltűnnek a szürkés színű ködök fátyolában.
A Nap elő-előtűnve a felhők közül néz rá e tájra,
majd a szürkés felhők mögé tűnik el bágyadt koronája.

Az egész tájon lassan oszladozó köd ül novembert jelezve.
Kopaszodó facsoportok visznek ...

Aranysárga fény ömlik a csendes, nyugodt Balatonra.
A Nap aranypénzét bőkezűen a tóra szórja
és aludni tér a nyugati hegyek mögé,
majd a balatoni éjszaka így lesz a pihenésé.

környék nyugodt. A békés parton csak néhányan vannak.
Beszélgetnek, sétálgatnak zárásául a múlt napnak.
A Balaton most csendes, nyugodt. Majd egy szelíd kéjjel
az ...

Egyszerű verset írnék most, de mégis
olyat, melyben a Bonyolult is kéklik,
s útkezdet úgy fut nyárból végtelenbe,
ahogy olykor elszökött szó szeretne.

A nyár egyszerű? Megszokás beérik,
s a lég színeket lendít fel, az égig,
zöldet, sárgát, álommal telt fehéret,
s az egyszerű mögött bonyolult ének.

A felhő úgy megy, ahogy elmegy ...