Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Felemeltél minket, Képzelt Karácsony, -
repült a ház nagy hóvitorlaszárnyon!
Elmaradtak árnyék-félelmes esték,
s párologtatta könnycseppek hidegjét
érzés, Szépséget kereső, amelyet
nem mondok könnyelműen szeretetnek,
mert nem tudjuk: az volt-e, de a Nincsen, -
hiánya sejteti ezt szíveinkben.

Volt Karácsony, Képzelet, Szépség! Kétlem,
hogy ...

Sok költő írt Istenről, istenekről.
Mi volt versükben őszinte, - s mi nem?
Nehéz megtudni, - annyi költő játszik
mikor leírja a szót: Istenem!
Játszik magának, játszik a tömegnek,
érdekeknek, ha játszás érdeke,
vallhat hitből, de vallhat félelemből,
ha rátekint a Bosszú Istene.
Nem látod mily esendőek a pápák,
s más egyházfők, s a ...

Sok álom, együtt. Egyik vad, kegyetlen,
sebző álom, rossz eszme-szerelemben.
Másik gyógyítana, mikor a Bánat
szorít magához kis, fájó hazákat.
Múlt, robbanások. Felsüvítő bombák
házikónkat nagy hirtelen lebontják,
s tágas kerti diófánknak is vége.
(Mi volt a kedves, árnyas lombok vétke?
Nem érthettem meg, pici gyermek voltam,
s utoljára ...

Válaszoltak.
Nem áltatom
a lassú fondorkörben
sebességem hányadát,
s nem hallgatom
az elaszott szőlőszemek
napkeleti moraját.

Borult ég.
Kitisztul reggelre.
Vagy nem ébred fel
a halott Nap sohasem?

Bolyongó ködbolygót
figyeli a penész.
Gémeskút árok,
benne a lángot víz nyeli,
elégsz.
Folyvást kergeti,
itt van és ...

Nagyhatalom (ma ő, holnap tán másik, -
csak példa ez, hogy hátha felszikrázik
egy-egy fejben a gondolat, mely még nem
gyújtott ki fényt a csacska fejecskékben),
így üvöltött át egy országba: - Mától
takarodj a trónodról, te Diktátor!

Igaza volt? A tényben mindenképpen!
A Diktátor tényleg az volt, nem kétlem,
de múltban ő pénzelte, ...