Hangok szaladtak zöldről át a kékbe,
s vissza. Fűhidak íves árnya rejtett
kis gyíkot, melynek fénytelt bőre vallott
nemrég a napnak aranyláng-szerelmet.

Ó, ifjúság! A szélmalom-karokban
az a forgás! Az a bolondos óda!
Az a vers-hit! Bölccsé lett Don Quijotém:
annak már többé nem leszek tudósa.

Vagy ez a szebb? Az ős-mélyben ...

Ahogy a világ kifoszt, s rossz anyag
mindenütt: bánat-ok, – de önmagad
túlontúl mégse szánd, amíg a Szó
veled marad, Mélységet Kutató!

A Szó engedi, hogy lelkekbe láss,
s ez érdekes-fájdalmas utazás.
Ha Vers a vers, akármint megvetik:
megtalálja igaz isteneit.

Ha Vers a vers: rád néznek ég-szemek,
s ...

\"Csermelyzúgás, bérci vadvirágok,

Születésem ott ért napvilágot.

A fenyvesek sóhajában ringott

anyám vajúdása\"; történet így hangzott.



\"Mert a mi időnkben nem így vót\"

Hallgatom szám tátva nagyapót:

\"Lenvászonba pólyálva a kasba

vettek ágyat, s vittek a havasba\"



Mily dicső e bércek közt az ...

Erős szél nyargal a habokon.
Hatására tombol a Balaton!
Fehér tajtékú hullámaival
a partra dühösen sűrűn kicsap.

De a szél hevét alább nem adja.
Erejét jelzi bősz indulata.
Uralkodni vágyik a környéken,
ezen a szép tóparti vidéken.

A fák hajlongnak előtte
az Ő saját kénye-kedvére.
A szél kedvtelve dudorászik,
a parti nádas ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Igaz, kibírhatatlan tudok lenni,

amikor is értelmetlen munkáról

van szó. Néhányan emiatt semmit -

tevéssel vádolnak, igen frusztráló



módon, mivelhogy, ha a természetem

okolják hibáimért (vannak), attól

még nem változik meg, semmiképpen sem,

hibáim természete, attól tartok...