Mi fáj? Minden. Fák elheverő árnya
a gyermekkorban. Tulipán virága,
még bimbósan, s mikor már kelyhét adja
a napnak: vérző színét ragyogtassa!

A múlt. Gyönyörű képzelet, mely enyhet
nem adhat ma. Szél lengette szerelmek
fehérakácos, boldog gyöngysor-lángja,
ha díszét fűzte égi kék nyakára..

..s nyárban is hangok hószikrái ...

Áron kérdezi az anyukájától.

- Anya, valóban az Isten adja meg

a napi kenyerünket? A kicsi szájából

e kérdés furán hangzott. - Igen, így is van, de



hogy jutott ez most eszedbe? - Csak úgy. Anyu

figyelj , valóban a Jézuska hozza

nekünk a játékot? - Igen ő. A kisfiú

hitetlen. ...

Csingilingi vad almácska!
Alszik a cica, meg a kutya!
Csingilingi vad almácska!
Alszik a Gergő fiúcska!
Álmodik szépeket a cicáról,
elefántról, nyúlról és kutyáról,
fűről, fáról, apáról, anyáról,
az egész kerek, nagy-nagy világról!
Inciri, finciri, Hekszi cica!
Hozzál szép álmot a Gergő számára,
boldogságot az egész ...

Barátom Sándor nett neje zongora

virtuóz, a lángész fia trombita

művész, a lánya remekül hegedül,

Sanyi meg tűr s lenne inkább egyedül...

Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, ...

Én gyakran gondolok még a múltban egy diákra, -
s arra mi nincs már végképp, látszata sem: a Nyárra.
Volt egykor, velünk? Talán. Hitében éltünk, éltem:
nyílik majd út, dal egyszer valóra vált mesében.

Tavakra gondolok most, nyugtalan gyöngy-örömre
nagy víz-pajzsokon, amint tündérek ömlő könnye
mosollyá csillogott át, s madarak fehér ...