Sok víz folyt le a Dunán,
emlékeim a habok mosták,
minden évvel szépültek,
szívembe mélyebben vésődtek.
Az életemből ami Neked jutott,
abból legszebbek az utódok.
Ne hidd, hogy nem tudom:
nem egy asszony voltál a sok közül,
kettőnket neveltél: Tibort és engem,
egyedül értünk küzdöttél keményen,
kiálltad a viharokat, ...

Valamikor réges-régen,
fiákeren feszítettek a legények,
zeneszóval, mind vidámabban
kurjongattak, virtuskodtak,
nem kölnivel locsolkodtak,
mély kútból vizet mertek,
a szép lányokat egyenként
tetőtől talpig leöntötték,
versikét is mondogattak,
a végén finom bort iszogattak,
egészséget, kellemes húsvétot
kívántak ...

Panaszkodok és nyafogok,
jó anyám, Rád mégis mind
ritkábban gondolok.
Itt hagytál két pici gyerekkel,
meg a drága jó testvérrel,
aki tőlünk messzire ment.
Magam maradtam,
Te voltál a mindenem,
támaszom, őrzőm, a jobb kezem.
Miért vett Isten oly hamar tőlem el?
Nem tudom, fájdalmam
vagy
dühöm volt nagyobb?
Mindenki, akit ...

Két gyermeket hordtam a szívem alatt,
egyik nyugodt, komoly maradt,
a másik négykézláb úgy futott,
a szélvész sem érte utol,
de mindkettő szerette,
ha ölembe ültettem,
pici lelküknek tetszett,
ha velem aludtak el,
karomban ringatva énekeltem:
csicsija, bubúja,
itt vagyok, aludjunk,
anyatejem cuppogva ...

A ravatal mellett,
drága jó anyánk,
nem sirathattalak,
pedig összefonta életünk
a másság.

Ha most visszagondolok,
testvéremmel kerestük
az igazságot,
kacagtunk közösen a semmin,
mert ifjúságunk vitte a lelkünk.
Ő diák, én tanár, de
odahaza a testvérpár...

Te nem őrizhetted távolból álmom
anyánk betegágya ...

Unokámmal autózom a főváros
egyik csendes utcájában, a lámpa sárga
vagy tán piros, nem is látom, ám átsurranok,
és zavartan bevallom kis Bencémnek: az a fránya

lámpa, mostan valójában szabálytalan
voltam... - Nincs semmi baj papa - nyugtat meg halkan
az unokám, - láttam, mikor hátrafordultam,
a mögöttünk jövő rendőr kocsi is ...