Vége van augusztusnak,
Jönnek sorba az emberek.
A gyönyörű virágok elpusztulnak,
S nyomába jönnek a hűvös szelek.

Rozsda színbe öltözik a táj,
Láttál-e már ennél szebbet?
Már csak kórót legel a nyáj,
S a hajnal küld harmatcseppet.

A medve barlangjába készül,
A fecskék messze, délre szállnak.
A reggel párás ...

(Emlékkép, 1961–ből)

Akinek elmosódott az arca,
Kinek lába bennem él,
Kinek csengettyű volt a hangja,
Ő az, kit most szívem idézni vél.

Magas, sudár termetű lány volt,
Haja barna, szép szemű!
Tekintete sose volt zord,
Inkább játékos, vidám kellemű!

A napközi otthonban tanulás után
Így nógatott bennünket egy ifjú ...

Olykor

Olykor mikor vállamat nyomja az élet súlya, a világ gondja,
mikor kezem senki nem fogja, el senki nem mondja:
Miért ilyen az élet? Álmainkat a hétköznapok zúzzák szét,
monoton tejfehér ködfátyollal borított ketrecbe zárt lét.

Olyankor mikor rám telepszik az érzés,
felgyülemlik bennem megannyi gyötrelmes kérdés,
olyankor ...

Korcs Szerelmek

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ...

Csalódottság

Pillantásod hűvös, akár egy álmos márciusi hajnal,
mely csökönyösen kapaszkodik még a tél komorához,
bár hosszú fagyos éjszakáiból már kifelé talpal,
reggelente mégis még a tél hangulata szólít magához.

Hangod halk volt, oly távoli, oly félénk,
mint messzi távolból szűrődő lágy patak csobogása.
Számodra ez az ...

Történet egy emberről ki nem tudott,
szembenézni vele előle annyit futott,
nem fogta fel nekik csupán ennyi jutott,
helyette az igazságra meséket aggatott.

Aznap mikor hazaért nem tett semmit,
nem kért tanácsot, nem hívott fel senkit.
Az utcájukba fordulva eltörölte könnyeit,
megóvja gyermek lelkük naiv igényeit.

Megfogadta nem töri ...