Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Eső

105 
Az őrület keskeny határán táncolva,
jó és rossz tettek következményei között,
a gonosz szemöldökét megráncolva,
fáradt lábamra mindig vasgolyót kötött.

Bárhogyan is próbáltam magammal húzni,
bármit is tettem mindig emlékeztetett,
bárhogyan is próbáltam darabokra zúzni,
nem változtathatok azon mi elrendeltetett.

Egyre csak ...
Olvasták: 431
Részletek
Az Ön versének a helye...
Csak hallgatom az esőt,
ez ad nekem erőt,
minden nap mikor felkelek,
és belegondolok, milyen rossz így nélküled.

Csak állok kinn az éjben,
a fagyos tavaszi szélben.
Kopog az eső az arcomon, csak nézem,
minden cseppjében simogató kezedet érzem.

Minden ...
Olvasták: 310
Részletek
Néha a pokol tornácát koptattam,
néha meg a mennyek kapuján kopogtattam,
néha egyedül voltam néha párban,
néha angyalok néha ördögök közt háltam.

Volt olyan mikor máshová vágytam,
elfeledett ösvényeken kényszerböl jártam,
volt mit még csukott szemmel is láttam,
mire mentséget soha nem találtam.

Láttam ártatlanokat ...
Olvasták: 333
Részletek
Amikor utoljára láttalak egy üres szobában álltunk,
közepén egy kerek asztal, csendben az ügyvédre vártunk.
Késett és mi hosszú perceken át nem szóltunk,
csak néztük egymást. Így talán soha nem voltunk.

Elcsillapodtak már az egymás elleni indulatok,
kínzó volt, türelmetlen vártam mikor indulhatok.
Fájó volt nézni szerelmünk, hogyan lepi ...
Olvasták: 322
Részletek
112 
Nem tudom hogyan történhetett meg velem,
talán akkor is álmodom ha nyitva van szemem.
Azt tudom csupán, hogy tisztán emlékszek,
veled együtt egy kertvárosi házban élek.

Házasok vagyunk, bár kapcsolatunk nem mindig felhőtlen,
de nagyon szeretjük egymást, s ez lebeg előttem.
Minden reggel egy kutya nyálában fürödve ébredek,
a gyerekeket ...
Olvasták: 488
Részletek
Megfagyott jégvirágok lepik el a zord szürke utat,
csend borul ránk némán a tél felé mutat.
Későn jön a hajnal, magára oly sokat várat,
akár az első randin ki ígéretekkel áltat.

Végül eljön de már túl későn... Minden megfagyott,
ablakainkon a jég zord, kusza nyomokat hagyott.
És minden meghal... Nem mozdul semmi sem többé,
jéggel ...
Olvasták: 365
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére