Budapest, királynőnk vagy nekünk,
szívünkben ős erőnk, új hitünk.
Szépséged már maga a csoda,
nálad van szebb jövőnk záloga.

Kék Duna szalagja kettészel,
Pest-Buda, ősidők..., emlékszel?
Feszülnek csodaszép hídjaid.
Budán a Gellért-hegy rád tekint,

Hullámzó tükrödben Országház,
ezer év emléke száll hozzád.
Mint ...

Hozzád írt madrigál
polifónt nem ismer,
e kottába kántált
szigorú regiszter.

Szívemből szól a dal,
barokkos hangulat
átlengi a termet,
klasszikus kábulat.

Romantikus románc
kettőnknek imája,
így leszünk líránknak
úrhölgye, királya.

Végzetem asszonya,
Nőnapon köszöntlek, ...

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádészba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Már tiéd, tiéd voltam hajnal előtt, [tiéd voltam, míg fel nem kelt a Nap]
már tiéd, tiéd voltam az eső előtt. [tiéd voltam a nagy vihar alatt]

Értsd meg, ha angyalok súgnak,
érezd, ahogy frissít a víz!
Leszek én majd az alkonyi árnyék,
minden vágyam, hozzád hív!

Én, a tűz, a véredben forrok ...

Szeretlek

Szeretlek mint hajnal a fényt
Zord időben a kályha melegét
Erdő dús lombját a daloló madár
Reszkető virágú kikeletet a határ
Első záport a kiszáradt föld
Tikkadt szöcskenyáj a mezőt mi zöld
Lenyugvó nap a horizontot
Elsuhanó hullócsillag az égboltot
Kismadár a megtalált finom magot

Virágos mezőt a ...

Rabságra kárhozott mindennapom
börtönében kattog az idő.
Reám hinti könnyeit az ősz -
erőtlen napsugár az arcomon

játszik - csiklandva szívem bánatát.
Szoborrá avat most a magány...
Kínomat vésőd faragja rám -
kőpor gyűlik szerelmünk távlatán.

Vaksivá tett nagyralátó szemed,
káprázataid között feledted
léted ...