Mikor már minden elveszni látszik
Talán még ő maga is
Már soha többé nem játszik

Csak egyvalami jár a fejemben
Az hogy mi van ha mégis
Megtörténik az, mitől a legjobban féltem

Ha csak egy pillanatra lehunyom szemem
Látom, magam előtt lebeg
Sarokba kuporodva sír késsel kezében

Megpróbálok aludni bár nagyon félek
Öt ...

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem kitárul, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély vágásokkal van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...

Tavaszi hajnalon napsütésre,
Boldog szívvel ébredek.
Fának nagy zöld lombját,
Fújja szél levelét, virágát.
S madaraknak zengő énekét,
Régi idők fájdalmas emlékét.

Valami szürke, valami sötét,
Akár az emlék, jön felém.
Feltámad a szél, fújdogál;
Felettem a sok-sok madár,
Vész kiáltva menekül.
Vész kiáltva ...

Rendben van, hogy elmondasz,
Mindent amit rólam gondolhatsz.
Nem próbálok majd veszekedni,
Vagy ezt később ellened fordítani.

Tudom hogy hogyan élsz,
Mik a dolgok miktől félsz,
És ha érzed hogy sokan szeretnek,
A képek a faladról majd leesnek.

Egy lépés a régi úton,
Egy szomorú nézés az arcon,
Az időzítés ami nagyon ...

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem felnyílik, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély sebekkel van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...

Holdfény-sávok sorában: fák között
paraszt-virág rétbe olvad testünk,
s álmunkban a csillagok közt járunk
s önfeledten, gyerekként nevetünk.

Késő-izzású vágyunk még régi,
hol a padok árnyékot vajúdnak
s Góliáttá válnak a hold-kelte
tövén álló fák a nyugalmunknak.

S te itt fekszel finom széna-létbe
súlyos ...